Monitorizare de presă

Căutare

Cuvânt cheie

Organ:

Tematica:



Numele cotidianului: Új Magyar Szó
Anul şi data apariţiei: 8/28/2009
Tematica: conflicte interetnice
Categoria articolului: reportaje
Autorul articolului: Nagy Benedek
Titlul articolului: Bantusztán? Vagy stratégia?
Numărul fotografiilor: 1
Acces online: https://umsz.manna.ro/index.php?menu_id=2108&cikk=100865


Numele cotidianului

Úgy tűnik, vérszemet kaptak a csíki székely közösség ellenfelei vagy még inkább ellenségei, miután egy egzaltált magyar cikkíró megengedte magának, hogy leállatozza, úgy általában, ezt a közösséget.

Idézetek

A csíkszentkirályi roma ügy kapcsán a legújabb megnyilatkozó maga Constantin Strujan Hargita megyei prefektus, a Cotidianul című bukaresti lap augusztus 20-i számában.

A cikkből kiemelt, pirosbetűs szöveg, fordításban: „Itt bantusztán van, jóemberek, bantusztán. Én nem óvakodom, hogy kimondjam! A magyarok ilyenek, és nemcsak a romákkal szemben, ez egy olyan ügy, ami látszik, mert ahol tüzet gyújtanak, ott füst is van. De intoleránsan viselkednek a románokkal, és általában az idegenekkel szemben is.”

A kétoldalas nagyriport felcíme: Az etnikai intolerancia gerjeszti a tüzet, címe: Hargita lángokban (Harghita în flăcări). Az írást bizonyos Ruxandra Hurezeanu jegyzi. És az idézett prefektusi nyilatkozatot olvasva nem is csodálkozunk azon, amit ez az „újságírónő” a 2009 június 8-i csíkszentkirályi kétszemélyes kocsmai incidens kapcsán szakmájával összeférhetetlen minősítésekben, elfogult kijelentésekben és tendenciózus következtetésekben maga is felvonultat.

Hargita megye prefektusa a fentebb idézett véleményét így folytatja: „Kulturális rendezvények mögé rejtőznek (mármint a magyarok – a szerző megjegyzése), de valójában Magyarországon a törvény által betiltott szélsőjobboldali szervezeteket működtetnek. A romákon feltehetően gyakorolják az ott tanult leckéket.”(...)

„S hogy mi van? A lakosság 70 százaléka vidéken él, s a legtöbben közülük nem tudnak egy ép mondatot elmondani románul, nem olvassák a román nyelvű sajtót, és nem nézik a mi televíziós csatornáinkat. Mi sem és önök sem kommunikálnak velük. Ők Magyarországról kapják az utasításokat („îşii primesc mesajele din Ungaria”), teljesen azok befolyása alatt állnak, akiknek érdeke az itteni magyar lakosság ügyének a felpiszkálása. Könnyen megállapítható, hogy az utóbbi időben, Európában, ott robbantak ki a cigányok elleni támadások, ahol magyar közösségek élnek.”(!)

„És hogy mi történik a Hargita megyei adminisztrációban és politikában – folytatja gondolatmenetét most már az újságírónő –, arra majd visszatérünk miután bemutattuk a tényeket”(!)

Tamás András: Sors

Tamás András: Sors

Tények

Nos, lássuk a Cotidianul által felsorakoztatott tényeket.

Szentmártonban „pünkösd szent estéjén kaptak fejszéhez a magyarok, felgyújtottak egy házat és megtámadtak további negyvenhetet, kikergetve a romákat a faluból az erdőkbe. Azóta pedig – folytatja – minden hétfő este összegyűlnek a sötétség leple alatt a cigányok házai előtt.”

Csíkszentkirályon „a magyarok áttörték az ötven csendőrből álló kordont, és egy Molotov-koktéllal meggyújtottak egy csűrt, amiben egy ló elégett. A polgári tűzoltóknak nem engedték meg, hogy eloltsák a tüzet. A cigányok eloldották a lovaikat az istállóikból, fogták a gyermekeiket és kimenekültek az erdőre. A romák azt mondták, hogy »a máshonnani« magyarok autóikkal elzárták a falunak mindkét bejáratát. Ha pedig így van, akkor itt többről van szó, mint a spontán düh megnyilvánulásáról. Úgy tűnik, hogy egy paramilitáris stratégia elemeiről van szó, amelyek mint izzó vas jelentkeznek a konfliktusok tüzében” (...)

„És dolgozik az omerta, a hallgatás törvénye – írja elszántan az újságírónő –, s a cigányok vezetője minden kérdésre a megyei romafőnök pillantását lesi, hogy kiolvassa belőle az újságírói kérdésekre adandó válaszokat, és érthetetlen módon, egyfolytában csak mosolyog...”

Bizonytalan szavai, amelyeket inkább a feje intéseivel, mint a szájával fejez ki, úgy hangzanak, mint betanult válaszok ismételgetése, arról, hogy megegyezés született a magyarokkal, írásban, amelynek pontjait mind a két fél be fogja tartani, satöbbi.

„Nem kértünk tőlük többet, mint a magyaroktól, ez így van. Nálunk nincs diszkrimináció” mondja Székely Ernő, a falu polgármestere. A cigány reánéz és egyetértőleg rábólint: – Igen, igen, így van! Semmi rossz nincs ebben. Majd megint mosolyog. Jól felelt?

„Kapott kártérítést a cigány a lováért – kérdezi felháborodottan az újságírónő, – megbüntettek valakit is a magyarok közül a gyújtogatásért és a közrend háborításáért? Egyetlen más cigánynak sem szabad megszólalnia. Egy szót sem szólhatnak – írja tovább – megmutatják a friss deszkából ácsolt vécéiket, a megsepert udvaraikat és a ruhába öltöztetett gyermekeiket. Azt kérdem, hol vannak a többiek? Egyikük válaszolna, de a főnök rákiállt és az ember hallgat. Ő válaszol helyette: – A mezőn dolgoznak, szénát csinálnak.”

Az újságírónő dolgavégezetlen visszatér a kocsmába, ahol egy öreg magyar ül, előtte egy üveg sör. János cigány kér tőle egy cigarettát. Leülnek egy asztalhoz. Az öreg magyar azt bizonygatja, hogy itt mindég jól megértették egymást...

„A Roma Párt elnöke – a megyei tanács alkalmazottja – elégedetten meséli, hogy milyen jól működik együtt a hatóságokkal, hogy milyen jó a magyar-roma viszony, és milyen koncertjei voltak Németországban. Elnök és művész ...”

„A polgármesteri hivatal előtt két XIX. századi tűzoltó kocsi. A hivatal frissen van felújítva, a községben gáz- és szennyvízhálózat. (Ez azért nem igaz, mert még súlyos milliárdok, kisrégiós derítőállomás stb. szükséges, amihez távolról sincs meg a fedezet – a szerző megjegyzése.). A hivatal falain, jól látható helyeken a magyar királyság és az Osztrák-Magyar Birodalom jelképei láthatók. (Ez sem igaz – a szerző megjegyzése.) A népszámláláskor – folytatja az újságírónő – a cigányok magyaroknak vallották magukat. Csíkszentkirályon hivatalosan csak egyetlen roma él. (Romániában legkevesebb egy millió roma vallotta magát románnak – a szerző megjegyzése.) A valóságban 184 cigány van, amit mindenki tud. Majdnem minden faluban ez a helyzet. A cigányok a statisztikákban magyarként szerepelnek. A magyarok és a romák politikusainak ez nagyon jól megfelel. A Roma Párt művész úr elnöke a megye alkalmazottja, és ő dönti el egyedül, hogy korrekt-e vagy sem a statisztika. Ahogy az érdekei diktálják.”

Veszélyek

Íme, hogyan lesz a hamis és tendenciózus „impressziókból” egy valótlanságoktól hemzsegő riport!

Végül is rákérdeznék: hol van itt a bantusztán? Talán ha összehasonlítaná a prefektus a Csík vármegyére vonatkozó 1910-es, de akár az 1930-as (román) népszámlálási adatokat a népesség jelenlegi összetételével, gyors ütemben visszavonná kijelentését, amellyel meghamisítja az igazságot.

A fentiekhez különben szükségtelen ennél többet hozzá tenni. Alulírott mint csíkszentkirályi és mint tanár, illetve mint a jelen írásban szereplő összes helybeli személy ismerője, csak annyit kérdeznék a jelenlegi (Olténiából ide kinevezett), valamint az 1989 utáni megyei főtanfelügyelőtől: hány iskolai osztályt végeztek a garázdaságért vagy a közrend ellen vétő roma fiatalok, hányszor ellenőrizték (és milyen eredménnyel) e ténylegesen nagyon leszakadt közösség fiataljainak a beiskolázását és valamely mesterségre való további képzését?

A többi mind játék a szavakkal és játék a tisztességgel. Vagy pedig egy messzebb mutató, etnikai konfliktusokat keltő stratégia. És nem először jelenik meg a román titkosszolgálatok és politikai elit eszköztárában, amivel el akarják terelni a közfigyelmet az ország kormányzásának és egész helyzetének a csődjéről.

El kell kerülni a feltehetően ismétlődő provokációkat. Választott elöljáróink pedig tegyék meg a szükséges jogi lépéseket, hogy a prefektust, valamint a Cotidianul munkatársát vonják felelősségre többrendbeli, közösség ellen elkövetett bűntény miatt!

  • Despre baza de date

Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. În cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât în limba română cât şi în limba maghiară.

În munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date.

Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date  în viitoare analize.